Az én matcha világom - Így kezdődött - 1.rész
“Japan spent 400 years perfecting the tradition of matcha - and the rest of the world destroyed it in less than a decade.”
Az idézet azóta is gyakran a fejemben. A matcha ma a legtöbbeknek egyenlő a zöld latte-val, szép pohárban, habbal, sziruppal. Nekem egészen máshol kezdődött.
Az én első találkozásom a matchával Kínához kötődik.
Nem menő kávézóban, nem is latte formájában, hanem a kedvenc csendes kis teaházamban, Alinánál, akihez kéthetente fixen jártam kintlétünk alatt (már amikor lehetett járni bárhová).
(Itt illik megjegyeznem, hogy hálásan köszönöm az ajánlást Tündinek a magyar közösségből, aki már régebb óta élt Changchunban és ismerte őt.)
Alina számára a matcha különleges, szinte szent ital volt.
Egyetlen igazi chawanja volt - egy barátjától kapta ajándékba, Japánból. Egy gyönyörű, mégis nagyon egyszerű csésze, amit az eredeti, gyönyörű fa dobozában őrzött, mintha egy kis kincses ládika lenne. Óvatosan csomagolta ki a dobozt, finoman emelte ki a csészét, tette le az asztalra. Tej szóba sem került, csak víz, matcha, csésze, ecset - meg persze figyelem.
Több órát töltöttünk a matchával abban a szobában. Stílusosan megadta a módját, a “japán stílusú” teaszobáját választotta az alkalomnak (erről is tudnék, talán fogok is még írni). Ahogy most egyébként visszanézem, a matchája színe nem az a tipikus japán ceremoniális szép zöld, sokkal inkább fakózöldnek mondanám - ennek két oka lehet: vagy sokáig őrizgette, vagy kínai matchát használt - Japánból akkortájt nem volt egyszerű bármit is beszerezni. A matcha pedig ugye kínai eredetű, azóta is forgalomban, viszont közel sem abban a minőségben, mint ahogy Japán magáévá tette.
Az íze mondhatni nem lett ezen alkalommal kedvencem, sőt. De az egész kis rituálé már akkor bevésődött.
Kint a zajos város, bent pedig csend és a szokásos lassú mozdulatok, most kicsit másképp, mint ahogy Alina a kínai teáival szokta. Félig neki is idegen volt a terep, hiszen a porított teák hagyománya Kínában már eltűnőben volt. Miután elkészült az ital, matchával bevont szárított epret eszegettünk, ő pedig mesélt.
Ekkor hallottam először arról, hogy:
a porított teák története Kínában kezdődött,
a zen buddhizmuson keresztül került át Japánba,
és hogy a matcha eredetileg a meditáció társa volt, és tradicionálisan még most is az - nem desszert, nem trend, hanem gyakorlás:
a tudatos jelenlét gyakorlata.
Ez az élmény lett az alap, amit aztán Japánban volt szerencsém elmélyíteni, egy zen szerzetes tanításai által.
A következő írásban erről az élményről mesélek majd.