MATCHA - AHOGY ÉN LÁTOM.
avagy: ŐK KELET - MI NYUGAT.
Nemrég olvastam a New York Times sorait:
““Japan spent 400 years perfecting the tradition of matcha - and the rest of the world destroyed it in less than a decade.””
Magyarul nagyjából: A hagyományt, amit 400 év alatt épített fel Japán (pontosabban Kína, majd Japán), csupán pár év alatt le tudtuk rombolni.
Nehéz volt nem elidőznöm ezen a mondaton.
Egy világnak, amely ma leginkább „matcha lattéként” ismeri ezt a zöld italt, gőze sincs, hogy valójában egy életfilozófiát kortyolgat.
Egy csendes gyakorlatot, amely évszázadokon át a figyelemről, a tiszteletről és a harmóniáról szólt.
Amióta ekkora őrült trenddé vált, sokszor felmerült bennem a kérdés:
Akarok én felülni erre a hullámra? Hagyjam inkább a social világnak?
Akarok ebben a zajban megszólalgatni, amikor a „matcha” szó ma már mindenre rákerül, ami kicsit is zöld?
De újra és újra úgy döntök, hogy igen. Mert saját szememmel láttam, hogy a Tea Útja (Chadō) hogyan él a kolostorokban. A teamesterek által. És miként élnek az általuk képviselt értékek a mindennapokban. Egymás felé, önmaguk felé, a természet és a tárgyak felé.
És látom azt is, hogyan készül el egy matcha latte fél perc alatt (horror árért) vendéglátóhelyeken.
Aki kíváncsi rá, annak én azt szeretném megmutatni, hogy
a matcha nem a tökéletesen fotózott habról szól,
hanem arról, ahogyan a víz gőze lassan felemelkedik,
ahogyan a test megnyugszik, és az elme lelassul.
Hogy minden kortyban ott a természet, a tisztelet, az ember.
Egy szerzetes egyszer megkérdezte a mesterét:
„Mi az Út?”
A mester így felelt:
„Az Út maga a mindennapi élet.”
Ez a gondolat áll a Chadō (茶道) – a Tea útja - középpontjában. Nem csupán a teaszertartásról szól, hanem arról, hogyan éljük meg a mindennapokat tisztán, figyelemmel és harmóniában.
A matcha eredetileg a kínai zen kolostorokból került Japánba a 12. században, ahol a szerzetesek meditációhoz használták. Később a 15. században Murata Shukō zen pap új szemléletet hozott: a tea nem a pompáról, hanem a csendről, az egyszerűségről és a belső figyelemről szólt. Ezt a vonalat vitte tovább Sen no Rikyū, aki négy alapelvbe sűrítette a tea szellemét.
A matcha tradíciójának négy értéke a következő:
WA (和) - Harmónia
A nyugalmat, egyensúlyt és és egységet írja le. Harmóniában lenni önmagaddal, másokkal és a természettel.
Mielőtt elkezded készíteni a matchádat, rendezd el egy kicsit a környezetet. Engedd, hogy minden érzékszerved kapcsolódjon: figyeld meg a víz hangját, a bambusz illatát, a formákat, a tea színét. Lélegezz mélyet és ezután kezdd el a mozdulatokat.
KEI (敬) - Tisztelet
Tisztelet minden tárgy, mozdulat és ember iránt, aki része ennek a pillanatnak. Őszinte figyelemmel fordulni mindenki és minden felé.
Bánj finoman az ecsettel és a csészével. Mindkettő mögött megbújik a történetük - vajon ki által és hogyan készültek?
3. SEI (清) - Tisztaság
Ahogy megtisztítjuk a csészét vagy a teret magunk körül, az elménk és a szívünk is kitisztul - így válik jelenlétté az üresség.
Használat előtt tisztítsd meg a csészét és az eszközöket - és a teret, ahol fogyasztod. Képzeld el, hogy a gondolataid és letisztulnak közben.
4. JAKU (寂) - Nyugalom
Ami magától megszületik, ha az előző hármat megéljük.
Ha van rá időd és módod, maradj néhány percig csendben. Ülj, lélegezz, és engedd, hogy a belső nyugalmad kibontakozzon.
Jussanak ezek néha eszedbe, amikor a reggeli matchádat készíted. A hatás, amit ígérnek általa, így működik igazán. Ha ezt a 4 értéket tiszteled:
Harmónia • Tisztelet • Tisztaság • Nyugalom